INGYENES HÁHOZSZÁLLÍTÁS 100.000 FT FELETTI VÁSÁRLÁS ESETÉN!

A japán császárné is az ő táskájukat hordta – Egy magyar bőrdíszműves dinasztia sikertörténete

A japán császárné is az ő táskájukat hordta – Egy magyar bőrdíszműves dinasztia sikertörténete

Magyar viszonylatban ritkaságnak számít, hogy egy 120 éve alapított bőrdíszműves családi vállalat több generáción át talpon marad, sőt, ma már a divatvilág élvonalához tartozó külföldi cégekkel is együttműködve Floridától Hongkongig exportál. Az 1910-as a párizsi Világkiállításon   Nagydíjat nyert Csángó táska- és cipőmárka titkáról is faggattuk Csángó Tamást, aki Micsiko japán császárnénak is készített táskát. 

Csángó Henrik, az Ön nagyapja örökre beírta a nevét a divat történelmébe, amikor az 1910-es párizsi világkiállításon, kézzel készített bőröndjeivel, első magyarként elnyerte a nagydíjat. Mennyire kötelez a név? Érzi-e az elvárásokat a minőség terén?

A késztetés belülről jön, de persze hozzájárul ehhez a családi hagyomány. Most pedig már van egy olyan belső elvárás is az emberben, hogy tovább építse a családi brandet. Mindig újabb, exkluzívabb, egyre jobb minőségű terméket kell gyártani.

A Csángó-család történetében benne van az egész 20. század történelme. Édesapja, akitől a szakmát tanulta, éveket töltött munkatáborban, a boltjukat és a műhelyüket is érintette az ötvenes évek államosítása. Hogyan lehetett ezt túlélni?

 Az államosítás és az egész szocializmus túléléséhez olyan technikára volt szükség, amelyet mindenki magával hozott. Én beleszülettem ebbe, apámék pedig megtanulták. Miután elvették mindenüket, először egy szövetkezetben dolgozott, majd kisipari műhelyt nyitott. Így az adott lehetőségek között dolgoztak: pvc-táskákat készítettek pvc-lapokból. Igazi bőrt ugyanis nem lehetett kapni. De hegesztett kacsintós erszényeket is gyártottak, és Budapest feliratú táskákat a csehszlovák és a kelet-német turistáknak.

Nagyapja tananyagként szerepelt a bőrdíszműveseket képző iskolában. Hogyan tanulta ki édesapja mellett a szakmát?

A szakmát először otthon kezdtem tanulni, amikor a konyhaasztalnál fordítottuk ki a táskákat. Az iskolai szünetekben is bele-bele kóstoltam az egyszerűbb gyártási lépésekbe apám ismerőseinek műhelyeiben. Majd régi magyar családi kapcsolataink révén kikerültem New Yorkba, ahol a szakma legjobbjaitól tanulhattam. Nagybátyám a Halston Heritage divatház tervezője és mintakészítője volt, de megemlíthetném a szintén magyar származású Judith Liebert. Az amerikai First Ladyk táskáit készítő Lieber ismerte a családunkat. Rövid időt vele is volt szerencsém dolgozni, és láttam, micsoda odafigyeléssel és precizitással készítik az ékszertáskákat.

A cikk folytatása a http://novekedes.hu/a-japan-csaszarne-is-az-o-taskajukat-hordta-egy-magyar-bordiszmuves-dinasztia-sikertortenete/ linkre kattintva.