Tengeri farkasok. See a Problem?
Tartalom
A Csendes-óceán kapujában, a kanadai Brit Columbia partjain találni a tengeri farkasok Canis lupus columbianus legnépesebb vadon élő populációját. Kimerítő DNS-vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy ezek a farkasok genetikailag különböznek szárazföldi rokonaiktól.
Fotó: Ian McAllister Teljesen más a viselkedésük, szigetről szigetre úszkálnak, miközben tengeri állatokra vadásznak. Sőt, alaktanukban is sok különbség fedezhető fel a fajok között: jóval kisebb méretűek, mint szárazföldön élő társaik — magyarázza Ian McAllister díjnyertes fényképész, aki már közel két évtizede tanulmányozza az állatok életmódját. Mint ismertetőjében írja, McAllister gyakran olyan közel került tengeri farkasok tengeri farkasokhoz úszás közben, hogy azt is hallotta, ahogy belelehelnek a búvároktól beszerzett légzőcsövébe.
Készített néhány képkockát, majd mélyebbre merült anélkül, hogy felnézett volna. Fotó: Ian McAllister A tengeri farkasok élelmének 90 százaléka egyenesen az óceánból érkezik, étrendjük több mint negyedét pedig a lazacok teszik ki.
A vízi vadászat pedig egyáltalán nem okoz számukra gondot, hiszen remek úszók. Az eddigi feljegyzések szerint a rekord, hogy 12 kilométerre úsztak be az óceánba a partról.
Fotó: Ian McAllister.