Baktériumok 1 vizelet
Kurt Naber, a neves Müncheni Műszaki Egyetem professzora.
Egysejtűek, baktériumok, bacilusok
A baktériumok vizeletben és húgyutakban való jelenléte nem minden esetben társul panaszokkal. Tény azonban, hogy bizonyos esetekben már alacsony baktériumszám, például milliliterenként mintegy uropatogén Escherichia coli vizeletben való jelenléte is cystitist vált ki. Nem kell antibiotikumhoz nyúlni, ha nincsenek panaszok Amennyiben a beteg nem tapasztal tüneteket, a baktériumok vizeletben való jelenléte nem teszi szükségessé az antibiotikus kezelést.
Különböző életkorú nőkkel végzett klinikai vizsgálatok támasztják alá azt, hogy az antibiotikum-kezelés ilyen esetekben nem jár előnyökkel, sőt, éppen ellenkezőleg, a szimptomatikus húgyúti fertőzések megjelenését vonhatja maga után.
A magyarázat egyszerű: amennyiben a nem vagy kevésbé patogén baktériumokat elpusztítják, helyet kapnak az infekciót kiváltó patogén mikroorganizmusok.
A terhesség és az urológiai beavatkozások kivételt jelentenek Kivételt jelentő eset a terhesség, illetve a traumatizáló urológiai beavatkozásokat követően kialakuló bakteriuria, amikor szükség van antibiotikumok adására.
Ha katéteres betegnél lép fel bakteriuria… A katéteres pácienseknél kialakuló bakteriuria kezelése sem indokolja az antibiotikum-terápiát.
Amennyiben azonban láz vagy fájdalom jelentkezik a katéteres betegnél, az antibiotikum-terápiát el kell kezdeni. Egyértelmű, hogy ilyen esetekben — az esetlegesen kialakult bakteriális biofilm miatt — a katéter eltávolítása, és indikációjának felülbírálata is szükséges.
Milyen antibiotikumok közül lehet válogatni? A nem-komplikált húgyúti infekciók kezeléséről szóló aktuális irányelvek már nem elsőként választandó antibiotikumként kezelik a ciprofloxacint és a baktériumok 1 vizelet fluorokinolon vegyületet.
Mit takarnak az értékek? Vajda Orsolya, háziorvos A vesebetegségek nagyon gyakran komolyabb tünetek, panaszok nélkül alakulnak ki. Ezért nagyon fontosak a vese működésére vonatkozó laboratóriumi szűrővizsgálatok annak érdekében, hogy a betegséget minél korábbi stádiumában lehessen felismerni és megfelelően kezelni. A vesebetegségek diagnosztizálásában elengedhetetlen szerepe van a vizelet laboratóriumi vizsgálatának, hiszen gyakran tünetmentesen zajlik egy-egy vesebetegség, és ez az egyetlen lehetőség, hogy időben kiszűrjék a gyakran alattomosan kezdődő esetleg évekig lappangó vesebetegséget. Ezen szűrővizsgálatot általában a háziorvos végzi, éves kor között kétéves, 40 éves kor felett éves gyakorisággal.
