Sok lábú férgek. SOKLÁBUAK (Myriopoda)
Tartalom
Teljes szövegű keresés SOKLÁBUAK Myriopoda A szárazföldi ízeltlábúak között a rovarok mellett van a százlábúak és rokonaik természetes helye, hiszen mindezek az állatalakok még aránylag egyszerű szervezetűek.
Törzsükön sohasem lehet különböző részeket, mint tort és potrohot megkülönböztetni, hanem a fej mögött mindig többé-kevésbbé megnyúlt és egyneműen szelvényes törzs következik, amelyen a szelvények nagy számának megfelelőleg, sok egyforma lábpár van. Az itt kiemelt sajátságok azonban, főleg a soklábúság, egyáltalában nem elegendők arra, hogy a százlábúak csoportját a mostani tudományos rendszertan értelmében is egységesnek és természetesnek látszóvá tegyék.
A százlábúak négy osztályához azután természetesen csatlakozik a hatlábúak Hexapodavagy rovarok Insecta nagy osztálya, amelynek a százlábúakkal több fontos közös sajátsága van. Egy ilyen közös, külsőleg könnyen felismerhető ismertetőjele az, hogy mindkét csoport tagjainak egy pár csápja antenna van, amely csak elenyészően kevés esetben hiányzik és elől vagy oldalt helyezkedik el a fejen.
Csápos ízeltlábúaknak Antennata vagy Atelocerata nevezik azért sok lábú férgek százlábúakat, rovarokat és a rákokat együttesen, hogy így kiemeljék, hogy sok tekintetben összetartoznak és lényegesen különböznek a többi ízeltlábúaktól, amelyeknek csápjuk nincs, hanem csáprágójuk chelicera van és ezért csáprágós ízeltlábúaknak Chelicerata nevezik őket.