Navigációs menü

A baktériumok sejtszerkezete. Állatorvosi járványtan I. - Állatorvosi mikrobiológia, bakteriológia, virológia, immunológia

Baktériumok

A baktériumok morfológiája A baktériumok alakja és nagysága A baktériumok gömb, pálcika vagy spirális alakúak. A gömb alakúak coccusok átlagos átmérője 1 µm. A gömb lehet szabályos, de zsemle, bab, vese vagy lándzsa alakú is. A coccusok osztódásuk után szétválhatnak egymástól, vagy együtt maradva kéttagú a baktériumok sejtszerkezete vagy többtagú láncokat streptococcus alkotnak. Vannak azonban olyan fajok is, amelyek a tér különböző irányaiba osztódva négytagú tetragenusnyolctagú sarcina csoportokat vagy szabálytalan, szőlőfürtszerű halmokat staphylococcus alkotnak.

A pálcika alakú baktériumok bacillusok rendszerint 2—5 µm hosszúak, szélességük 0,5—1 µm.

  1. Szemölcskezelő vegyszer
  2. Papilloma heg eltávolítása
  3. Tojásféreg hogyan kell kezelni
  4. Baktériumok – Wikipédia

Vannak azonban ennél hosszabb, 5—10 µm hosszú vagy egészen rövid coccoid alakú baktériumok is. A pálcika alakú baktériumok néha megnyúlnak, hosszú fonalakat képeznek. A fonalak hosszúsága akár a µm-t is elérheti.

A pálcikák alakja lehet szabályos egyenes vagy kissé görbült. A pálcikák két vége egyes baktériumfajoknál kihegyesedik, ilyenkor orsó alak jön létre fusiform baktériumokvagy egyik vége bunkószerűen megvastagodik corynebacterium. A pálcika alakú baktériumok néha jellegzetes térbeli alakzatokat formálnak, hosszú láncokat képeznek, párhuzamosan egymás mellett helyeződnek paliszád forma vagy egy-egy pontjukon egymáshoz tapadva X, Y vagy a kínai írásjelekre emlékeztető alakokat formálnak.

A csavart, spirális alakú baktériumok általában 1—5 µm hosszúak, szélességük 0,5—1 µm, vannak azonban olyan fajok is, amelyek hosszúsága akár a µm-t is meghaladhatja. A spirális alakú baktériumok, ha csak egy csavarulatuk van, vessző commaha azonban több, S alakúak, vagy dugóhúzószerűen csavartak spirillumok. A spirillumokhoz hasonló alakú, de azoktól eltérően nem merev, hanem hajlékony mikroorganizmusok a spirochaeták. A pathogen spirochaeták hossza általában 5—30 µm között változik, a saprophyta spirochaeták hossza azonban ennek többszörösét is eléri.

Bár a baktériumok nagysága és alakja az egyes fajokra vagy még inkább azok csoportjaira jellemző, az alakot és a nagyságot lényegesen befolyásolják a környezeti feltételek, így a tenyészet kora, a tenyésztésre használt táptalaj összetétele, a hőmérséklet stb.

A fajra jellemző alakú és nagyságú baktériumok a fertőzött, beteg vagy elhullott állatok váladékaiban, szöveteiben, valamint a kóros anyagokból frissen, optimális viszonyok között kitenyésztett tenyészetekben láthatók.

Idősebb, többször átoltott vagy kedvezőtlen feltételek között kifejlődött tenyészetekben gyakran jönnek létre a típusostól eltérő, széttöredezett, szemcsés, hólyag, bunkó vagy hosszú fonal alakú, elfajult degenerációs involúciós alakok. A baktériumsejt szerkezete A baktériumsejt több jellegzetes összetevőből épül fel 1. Ezek egy része, így a maganyag, a cytoplasma, a cytoplasmahártya és a sejtfal a baktérium léte szempontjából nélkülözhetetlen.

Más alkotórészek viszont, így a burok, a csillók, a fimbriák és a spóra, csupán a baktériumok egyes csoportjaiban találhatók meg és legalábbis optimális tenyésztési viszonyok között, in vitro a baktériumok sejtszerkezete létfontosságúak.

Hogyan baktériumok szaporodnak?

A baktériumok és a kékeszöld algák sejtszerkezete alapvetően különbözik az egy- vagy többsejtű eukaryota szervezetek sejtjeitől egyebek mellett abban, hogy nincs maghártyával körülvett magjuk, hiányzik belőlük az eukaryotákra jellemző sejtszervecskék többsége, sejtfalukban pedig, néhány faj kivételével, olyan speciális szerkezeti anyag mukopeptid, peptidoglükán, murein található, amely az eukaryota sejtekben nem fordul elő.

Osztódó Listeria monocytogenes. Az éppen lefűződő két sejtben a maganyag szétvált, az osztódás csaknem befejeződött, miközben a harmadik leánysejtben a maganyag szétválása éppen folyamatban van, a sejt lefűződése még épphogy csak megkezdődött.

A mezoszóma érintkezik a maganyaggal. Az újonnan képződött két sejtben az osztódás tovább folytatódik, jól látható a mezoszóma.

etk:targyak:mikrobiologia - SotePedia

A vastag sejtfalat kívülről burok veszi körül. Középen a gombolyagszerűen feltekeredett DNS. Hosszú, karcsú pálcika, vastag, a Gram-pozitívakra jellemző sejtfal. Jól látható a nukleáris állomány, a mezoszóma és a poliriboszómaszemcsék tömege. Az osztódó sejtet először egy vékony cytoplasmamembrán fűzi ketté.

A membrán a baktériumok sejtszerkezete leánysejtben kapcsolatban van a kromoszómával. A maganyag szétválása még folyamatban van, miközben a két sejt lefűződése is előrehaladt. A sejtfal vékony és rajta kívülről a lipopoliszacharid emberi körömféreg külső membrán.

A Freie Universität, Berlin, Állatorvosi Fakultása Elektronmikroszkópiai Laboratóriumának felvétele A nukleáris állomány A baktériumok prokaryoták, membránnal körülvett magjuk nincs. A nukleáris állomány egyetlen, szabad véggel nem rendelkező, körkörös, gombolyagszerűen felcsavarodott dupla szálú, óriás DNS-molekula, amely rendszerint a sejttest közepén helyeződik, elektronmikroszkópos vizsgálattal jól felismerhető.

A felcsavarodott DNS-fonalak tömegét nukleoidnak, baktériumgenomnak, baktériumkromoszómának nevezzük. A DNS-fonal egy ponton, legalábbis időszakosan, kapcsolódik a cytoplasmamembránhoz. Valószínű, hogy ez a pont a baktérium hosszirányú növekedésének és a DNS-fonal megkettőződésének a kiindulópontja is.

A DNS megkettőződését, amely a növekedő baktériumokban igen gyors és csaknem folyamatos, rendszerint megkésve követi a sejttest osztódása, így a baktériumsejtben, a növekedés stádiumától függően egyszerre 1—4, egyes fajokban azonban ennél is több maganyag található. A cytoplasma A baktériumok cytoplasmájának nincs finomabb belső szerkezete.

  • Baktériumok a prokarióta szervezetekamelyek szaporodnak ivartalanul.
  • Baktériumsejtek szerkezete - Bacterial cell structure - doras.hu
  • Szemölcs gyalog gyermek
  • Élelmiszer-mikrobiológia | Digitális Tankönyvtár

A cytoplasma tartalmazza a nukleáris állományt, a riboszómákat, fajonként változóan egyéb pl. A riboszómák 10—20 nm nagyságú, a cytoplasma fő tömegét adó szemcsék, amelyek kb. A riboszóma-RNS szimpla szálú, a bázisok közül adenint, guaniant, citozint, uracilt tartalmaz.

A baktériumok riboszómái kisebbek, mint az eukaryota sejtekben található riboszómák, ülepedési sebességük 70 S. A baktériumsejt nyugalmi állapotában a riboszómák több alegységre disszociálódnak. A riboszómák egy része azonos mRNS-hez kapcsolódva poliriboszómákat képez. A riboszómák száma a baktériumokban folyó fehérjeszintézisnek megfelelően változik.

Számuk a gyors növekedés időszakában a legnagyobb. A baktériumok cytoplasmájának bázikus a baktériumok sejtszerkezete iránti affinitása zömmel a riboszómaszemcséknek köszönhető. A riboszómán folyik a fehérjeszintézis transzláció. A riboszómákon kívül a baktériumok egyes csoportjainak cytoplasmájában még egyéb, a riboszómáknál jóval nagyobb, speciális festési eljárásokkal kimutatható szemcsék is találhatók.

A metakrómás volutin- szemcsék fonalas vagy ciklikus szerkezetű polimetafoszfátokból állnak, bázikus festékek iránt erős affinitásúak. Foszfáttartalékként szolgálnak a sejt anyagcsere-folyamataihoz. A cytoplasmában található poliszacharidszemcsék pl.

a baktériumok sejtszerkezete féreg a bőr alatt szemetet

Hasonló szerepe lehet pl. A cytoplasmahártya A baktériumok cytoplasmáját a cytoplasmamembrán határolja. A cytoplasmahártya a fő ozmotikus határfelület a baktériumsejt plazmája és környezete között. A víz, a krisztalloidok és a kis molekulatömegű tápanyagok egy része diffúzió és ozmózis útján jut be a baktériumsejtbe. A legtöbb molekula transzportját azonban specifikus szállító rendszerek, a membránon átnyúló kötőfehérjék és permeázok szabályozzák a baktériumok sejtszerkezete baktériumsejt szükségleteinek megfelelően.

A cytoplasmahártya igen gazdag enzimekben. Megtalálhatók a baktériumok sejtszerkezete, illetve a felületén a membrán átjárhatóságát szabályozó permeázok, a citrátciklus enzimjei, a citokróm enzimek, a sejtfal szintézisét végző enzimek stb.

A cytoplasmahártya a baktériumok egy részénél a plazma felé helyenként zsákszerűen vagy kesztyűujjszerűen betüremkedik.

Ezek a betüremkedéseka mezoszómák membrántestek. A mezoszómák az aktív sejtműködés időszakában nagyobb felületet nyújtanak a megnövekedett enzimaktivitáshoz és valószínűleg részt vesznek a sejtosztódás folyamatának megindításában is. A cytoplasmahártya önmagában nem képes ellenállni a baktériumsejtben uralkodó nyomásnak. Ha a baktériumok felületéről a sejtfalat lizozimmel vagy egyéb, a peptidoglükánt bontani képes enzimmel leoldjuk, vagy kialakulását penicillinnel megakadályozzuk, izotóniás vagy hipotóniás közegben a cytoplasmahártya fölreped és a baktériumsejt szétesik.

A vizsga előtt minden hallgatónak öt kérdésre kell válaszolnia.

Hipertóniás oldatban a sejtfaluktól megfosztott baktériumok zsugorodnak, legömbölyödnek s egy ideig életképesek maradnak. A Gram-pozitív baktériumokból előállított, sejtfal nélküli képleteket protoplasztoknak, a Gram-negatív baktériumokból nyert s a cytoplasmahártyán kívül még több-kevesebb lipoproteid- lipopoliszacharid-komplexet is tartalmazó, legömbölyödött baktériumokat pedig szferoplasztoknak nevezzük. A protoplasztok és szferoplasztok hipertóniás tápoldatokban fenntarthatók, tömegük egy ideig növekszik, a sejtfal hiánya miatt azonban általában osztódásra képtelenek.

A protoplasztok azonban bizonyos körülmények a baktériumok sejtszerkezete osztódni képesek. Ezek az L-formák Lister nevéből. Spontán vagy indukálószerek pl.

A tenyészetekben ismert szervezetek nevein kívül a betű és számjelzések a természeti mintákból izolált nukleinsavval jellemzett, még nem tenyésztett szervezeteket jelölik Az ősbaktériumok Archaea sajátos jellemzője, hogy sejtmembránjukat éterkötéssel kapcsolódó lipidek alkotják, szemben a baktériumokra és az eukariotákra egyaránt jellemző, észterkötésű lipidekkel. Ezzel szemben a valódi baktériumok Bacteria jellemzője a sejtfalat alkotó mureinváz, ami nem található a másik két csoportban.

A mikroszkópos képben — függetlenül attól, hogy eredetileg pálcika vagy gömb alakú baktériumokból származtak — polimorfok, rendszerint hosszú fonal alakúak. Mivel e fonalak igen vékonyak, áthaladhatnak a baktériumokat visszatartó szűrőkön szűrhető baktériumok.

Az L-formák kevésbé érzékenyek a környezet ozmotikus viszonyaira, mint a protoplasztok. Az L-formák alkalmanként visszaalakulhatnak eredeti baktériumformává. A sejtfal A sejtfal a cytoplasmát körülvevő merev, de bizonyos határokon belül tágulni is képes támasztóelem, amely megszabja a baktériumsejt alakját és lehetővé teszi, hogy a sejthártya ellenálljon a cytoplasmában uralkodó nagy ozmotikus nyomásnak.

a baktériumok sejtszerkezete botulinum toxin injekció képződése

A sejtfal a bakteriológiában szokásos festési eljárásokkal nem vagy alig festődik meg. Jól feltüntethető azonban, ha a fixált kenetet csersavoldattal pácoljuk, majd ezután festjük. A csersavas kezelés ugyanis megakadályozza a festékoldat bejutását a sejtbe, és így csak a sejtfal festődik meg. A baktériumok sejtfalának merevségét a hálószerűen felépülő peptidoglükán váz adja.

a baktériumok sejtszerkezete szemölcsök Vlagyivosztokban

A peptidoglükán váz egymással váltakozva kapcsolódó N-acetil-glükózamin- és N-acetil-muraminsav- amely az N-acetil-glükózamin tejsavétere molekulákból felépülő, hosszanti elrendeződésű poliszacharid fonalakból és az ezeket harántirányban összekötő peptid alegységekből és peptidhidakból áll.

A peptid alegységek rendszerint 4—5 aminosav-molekulából állnak esetenként azonban tri- vagy a baktériumok sejtszerkezete és a peptidoglükán váz muraminsav-molekuláinak tejsavéteréhez kapcsolódnak peptid kötéssel. A Gram-negatív baktériumok többségében, de a Gram-pozitív fajok egy részében is pl. Az egymással párhuzamosan futó heteroglükán-láncokat két azonos tetrapeptid alegység kapcsolja össze A Gram-pozitív baktériumfajok többségében viszont a peptid alegységek nem közvetlenül, hanem peptidhidak segítségével kapcsolódnak egymáshoz 9.

A peptid alegységekben a leggyakoribb a 8. Escherichia coli a baktériumok sejtszerkezete Bacillus subtilis fajokbana diamino-pimelinsavat azonban gyakran lizin pl. A peptidhidak aminosav-összetétele ugyancsak változatos glicinből, alaninból, szerinből stb.

Különbség van az egyes baktériumfajok között abban is, hogy míg pl. A baktériumok sejtszerkezete a peptidoglükán váz hálózatosan az egész sejt felületét összefogja, egy-egy poliszacharid lánc mindössze 10—65 diszacharid N-acetil-glükózamin, N-acetil-muraminsav egységet tartalmaz. A peptidoglükán vázat lipoproteid-molekulák rögzítik a cytoplasmamembránhoz. A Gram-pozitív baktériumok sejtfalának a vázszerkezete 10—12 peptidoglükán fonalból áll, a Gram-negatív baktériumoké azonban valószínűleg csupán kettőből.

A Gram-pozitív baktériumok többségében a peptidoglükán vázszerkezet hézagait és felületét teichosavak borítják. A teichosavak polialkoholokból, ribitol- vagy glicerinfoszfátból Egyes Gram-pozitív baktériumokban pl.

Hogyan baktériumok szaporodnak?

A teichosavak és a hozzájuk kapcsolódó cukormolekulák képezik a Gram-pozitív baktériumok sejtfalantigénjeit hapténjeit. A poliszacharidok mellett egyes Gram-pozitív baktériumok sejtfalában pl. Streptococcus és egyes Staphylococcus fajokban találhatók még fehérjeantigének is. A mycobacteriumok sejtfala pedig hosszú szénláncú zsírsavak mikolsavak formájában jelentős mennyiségű lipoidot és viaszanyagokat is tartalmaz.

A Gram-pozitív baktériumok teichosavakkal borított peptidoglükán váza porózus, így a viszonylag nagy molekulájú anyagok számára is könnyen átjárható. Ezért a Gram-pozitív baktériumok igen érzékenyek a nyálban, a könnyben, a vérsavóban és a szövetnedvekben előforduló lizozim iránt.

A lizozim hasítja a peptidoglükán váz két aminocukor-komponense között kialakult kötéseket, ezért a fonalas szerkezet szétesik, a baktériumok elvesztik sejtfalukat, legömbölyödnek. A Gram-negatív a baktériumok sejtszerkezete sejtfalának peptidoglükán vázszerkezetét kívülről lipoproteid-lipopoliszacharid- LPS- komplexek borítják. E két réteget együtt külső membránnak is nevezik. A lipoproteid-molekulák közvetlenül kapcsolódnak a peptidoglükán vázhoz. Ezt fedi a LPS-réteg oly módon, hogy a molekulák poliszacharid része felületesen helyeződik.

A Gram-negatív baktériumok LPS-e citotoxikus és egyúttal antigén hatású.